Kéthely község

Adatok

Régió: Dél-Dunántúl
Megye: Somogy megye
Kistérség: Marcali kistérség
Lakosság: 2413 fő
Terület: 49.06 km²
Népsűrűség: 49,18 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 85

Fekvése

Kéthely a Belső-Somogyban levő Marcali-hát keleti szélén fekszik, 7 km-re a Balatontól. Északon Balatonújlak, Keleten Somogyszentpál, Délen Marcali, Nyugaton Somogysámson és Hollád települések határolják. A falut átszeli a 68-as főút. Az autóbuszjáratok többsége Balatonmáriafürdő-Marcali-Kaposvár között közlekedik, de a Pécsre, Győrbe, Sopronba tartó távolsági járatok is megállnak a községben /napi kb. 30 járat /. Jelentős az átmenő teherforgalom, Barcs határállomás irányába. A Balatonszentgyörgy-Somogyszob vonalon a vasútállomás a külterületre esik, a helyi személyforgalom minimális. A környéken váltakozik a lapos, mély terület, a sík- és dombvidék. Háromféle talajjal találkozhatunk: a láp-, a barna erdei és a barna mezőgazdasági talajjal.

A település keleti részét a Nagyberek határolja. Itt a lapos, mély részeket még a XVIII.-XIX. században is víz borította, mely mára süppedő mocsárra változott. A határban folyik a Séd-csatornával egyesült Boronkai-patak, amely a Nyugati-övcsatornába torkollik. A falut nyugati oldalán van a balatoni magasparttól a nagyatádi határig húzódó Marcali-hát, melynek alapja pannon üledék, amit löszlepel borít. A dombokat kelet-nyugat irányú völgyek, horhósok szabdalják. A völgyek egy részét a víz alakította, többségüket a szél tarolta le. A vonulat kéthelyi részét északon a Séd-patak völgye, délen pedig a Tehéngödör határolja. A dombháton, a Gesztenyésben található a Kastély-domb /256 m /, mellette a Vadaskert, amely valaha körbekerített urasági vadnevelő volt.

A község felé eső részen láthatjuk az Öregbaglyas /Baglas / és a Baglyas dombokat, nevüket formájukról, a boglya szóból eredeztetik. A régmúlt sűrű, hatalmas erdőségeiben az uralkodó cser, tölgy és gyertyán mellett fellelhető volt a bükk, a hárs és a juhar is. A XVIII. században a szántóföld művelésének szándékával az erdők területét jelentősen csökkentették. A környék jellemző vadjai: gímszarvas, őz, vaddisznó, róka, borz, nyest, nyúl, fácán. Szedhető gombák: csiperke, vargánya, kucsmagombafélék, rókagomba, szegfűgomba.

Története

A honfoglalás előtti időkről régészeti leletek tanúskodnak, I. e. bronzkor vége, vaskor eleje: szerszámok, edények.

Lelőhely: Baglas, ill. a sári kocsmaház. VII-VIII. századi avarkori temetőt is feltártak a Baglason. Kéthely feltehetőleg Árpád-kori település. Első írásos emléke egy 1274. szeptember 9-én keltezett oklevélen /a fejérvári egyház káptalanjánál készült adásvételi szerződés / olvasható: KEDHEL alakban. Ez azt bizonyítja, hogy nem két település egyesüléséből keletkezett, inkább a keddi piacnapból és a hely szóból eredeztethető. A segesdi főesperességhez tartozó plébániák 1332-37. évi ún. pápai tizedjegyzéke a községet KETHEL néven rögzíti. 1403-ban KEETHEL, 1455-ben KEDHELY formában fordul elő. Hosszú időn keresztül a Gordovai ancs család birtokában volt, váruk említésével a török időkben találkozhatunk. A község fejlődését a közel 100 évig tartó török megszállás megakasztotta. Kéthelyt 1586-ban foglalta el Ali koppányi bég és a település a török uralom alól 1686 körül szabadult fel. A török kincstári adójegyzék Kéthelyt először városnak? korabeli latin szóhasználattal oppidumnak –, majd később faluként említi; 1563-ban 15, 1580-ban 20 adóköteles háza volt. A XVI. század végén Enyingi Török István tulajdonába került, a XVII. század derekától a Zankó család birtokolta. 1720-tól működött iskola. 1726-ban gróf Harrach volt a földesúr, 1733-tól folyamatosan a Hunyadyaké. Az uradalom gazdálkodása országos elismertséget élvezett (gazdatisztek, gyakornoki rendszer, technikai fejlesztés).

A XX. század elején a falu 481 házában 4071 lakos élt, idetartozott Bajapuszta, Kulapuszta, Marótpuszta, Sáripuszta. A század első éveiben száznál több kivándorló hagyta el a falut és az országot. A községben tűzoltó-egyesület, vegyes ipartestület, temetkezési egylet, olvasókör, hitelszövetkezet, gőzmalom, téglagyár, tőzeggyár, szalmahüvely- és nádfonatgyár működött. Az I. világháborús márvány emléktáblát 1937-ben avatták. A II. világháború alatt 11 zsidó család 31 tagját hurcolták el a településről. 1944. december 8-tól 1945. március 30-ig itt húzódott a front, a lakosságot kitelepítették. A menekültek többsége Balatonszentgyörgyön, Vörsön, Somogysámsonban vészelte át ezt az időszakot. A II. világháborús emlékművel 1991-ben állították.

1945. április 15-én alakult meg a helyi földigénylő bizottság, amely a házhely- és földjuttatásokat irányította. Az újgazdáknak gazdasági felszereléseket osztottak. A háborúban megrongálódott házakat a volt uradalmi épületek anyagából építették újjá. Megalakult a Kéthely és Vidéke Földműves-szöetkezet, amely ugyancsak részesült a Hunyady-vagyonból. 1949-ben alakult meg a tszcs,s 1956 novemberében oszlott fel. 1960-ban alakult ismét termelőszövetkezet, ebben az évben jött létre a közös tanács is. (Somogyszentpált csatolták a helyi közigazgatáshoz). Az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezethez 1973-ban Balatonkeresztúr, 1974-ben Somogyszentpál csatlakozott. A rendszerváltás óta önálló önkormányzat s jegyzőség működik.

Nevezetességei

Hunyady-kastély

Sáripusztán a Hunyadyak egykori barokk stílusban megépített kastélya. Tízhektáros parkjában több ritka fafaj is megtalálható, mint a kolorádófenyő, az ostorfa. Felújításra szorul, hasznosítása megoldásra vár. Alkalmas lehetne szállodának, wellness központnak Keszthely, Hévíz, Zalakaros, és a balaton közelségéből adódóan. A Sármelléki nemzetközi repülőtér is jó lehetőséget nyújthatna a település idegenforgalmának fellendítésében.

Templom

Az ide látogatók felkereshetik a falu 1714-ben Zankó Miklós által épített műemléktemplomát, melyet Hunyady István földesúr bővített barokk stílusban. Mai formáját 1750-ben nyerte el az épület. A falu központjában álló, szintén műemlék szentháromság-szobor ugyancsak ebből a korból származik.

Kápolna

1870-ben szentelték fel a szőlőhegyi kápolnát

Képgaléria

Következő községek

További községek